Cukorbetegség és mozgás

Cukorbetegség és mozgás

Szerző: Életmód Orvosi Központ Létrehozás ideje: 2025.02.13 Utolsó módosítás: 2025.02.14

Legyen szó I-es, II-es, vagy gesztációs típusú diabéteszről a rendszeres mozgás és a megfelelően összeállított mozgásterápia önállóan vagy más terápiával kiegészülve képes a vércukorszint csökkentésére, a diabétesz szövődményeinek mérséklésére és megelőzésére, ezáltal elengedhetetlen a cukorbetegség kezelésében.

Mi a cukorbetegség?

A vércukor és a mozgás kapcsolata

Ideális vércukorszint mozgáshoz

I-es és II-es típusú cukorbetegség kezelése mozgással

Gesztációs diabétesz kezelése mozgással

Mozgásterápia gyógyszeres kezelés mellett

Online Bejelentkezés

Nagy Abonyi András

I.kerület, Széll Kálmán tér - 1015 Budapest, Ostrom utca 31.

Mi a cukorbetegség?

A cukorbetegség egy krónikus anyagcsere betegség, ami túl magas cukor vagy más néven glükóz szinttel jár a vérben. A cukor a test fő energiaforrása, melynek előállítására önállóan is képes, de elsősorban táplálék útján jut be a szervezetbe. A glükóz molekulák a vékonybélből szívódnak fel a véráramba, innen pedig a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon segítségével jutnak be a sejtekbe. Ha a test nem képes megfelelő mennyiségű inzulint előállítani, vagy annak felhasználása sérül lásd. inzulinrezisztencia, a vércukor nem képes felszívódni, és tartós ideig a véráramban marad. A magas vércukorszint hosszútávon minden szervre káros hatással van, de kiemelt veszélyt jelent a szemre, vesére, szívre, és az idegekre nézve. A cukorbetegségnek több fajtája ismert az inzulin vércukor szabályozó mechanizmusának elváltozása alapján. 


I-es típusú cukorbetegség

A hasnyálmirigy inzulin termelő sejtjeinek pusztulása miatt alakul ki, a szervezet nem képes többé előállítani az inzulint. Leggyakrabban autoimmun eredetű, és gyermekkorban diagnosztizálása kerül. A betegek életük végéig inzulinpótlásra szorulnak, és a vércukorszintjük rendszeres monitorozást igényel, mivel sokkal könnyebben alakul ki náluk túl alacsony (hipoglikémia) vagy túl magas (hyperglikémia) glükózszint. Az I-es típusú cukorbetegségen szenvedőknél magasabb a szív-és érrendszeri betegségek kialakulásának esélye, ezért a rendszeres mozgás, a vérnyomás és koleszterinszint alacsonyan tartása kiemelten fontos az esetükben.Cukorbetegség mozgás - Életmód Orvosi Központ


II-es típusú cukorbetegség

A leggyakoribb diabétesz típus, a cukorbetegek több mint 95%-a ebbe a típusba sorolható. A hosszú ideig fennálló magas vércukorszint a hasnyálmirigy kimerülését, és a sejtek érzéketlenségét okozza az inzulinnal szemben, így az inzulin termelődése és hatékonysága is csökken. Kialakulásának okai:
•    túlsúly, elhízás
•    inzulinrezisztencia
•    inaktív életmód
•    nem megfelelő étkezés
•    hormonális elváltozások
•    genetika

II-es típusú cukorbetegség esetén szóba jöhet gyógyszeres és inzulin kezelés, de ez önmagában nem jelent hosszútávú megoldást, és életmódváltással szükséges kiegészíteni. Ez magába foglalja a helyes táplálkozást és a mozgásterápiát is. 

Gesztációs diabétesz

A várandóság okozta hormonális változások a szénhidrát anyagcserét is érintik, és magas vércukorszintet eredményezhetnek. Ez az állapot mind az anyára, mind a magzatra negatív hatással lehet, ezért terhesség 24.-28. között cukorterheléses vizsgálaton kell részt vennie minden kismamának. Gesztációs diabétesz visszaigazolása esetén helyes táplálkozással, rendszeres mozgással, esetleges gyógyszeres kezeléssel és inzulin adással kordában tartható a magasabb vércukorszint, ami a várandósság végével általában megszűnik. 

A vércukor és a mozgás kapcsolata

Az izmok összehúzódásához, és a mozgás létrejöttéhez az izomsejteknek energiára van szükségük, amit legegyszerűbben glükóz lebontásával, „égetésével” tudnak létrehozni. Minél hosszabb és erőteljesebb a mozgás, annál több cukor kerül felvételre a vérből, ezáltal pedig csökken a vércukorszint. Fizikai aktivitás során az izmoknak nincs szükségük inzulinra a glükóz felhasználásához, ezért a rendszeres mozgás kiemelt terápiás hatással bír a diabétesz kezelésében. Attól függően, hogy a cukor lebontása az izmokban oxigén jelenlétében, vagy anélkül valósul meg, megkülönböztetünk aerob és anaerob mozgásokat. Aerob mozgás során a cukor oxigén jelenlétében alakul át energiává, jellemzően alacsony és közepes intenzitású terhelés hatására. Az izom az energiaigényét képes a vérből fedezni, főként szénhidrátok és zsírok felhasználásával. Ezek a mozgások hosszú ideig, percekig vagy akár órákig is fenntarthatóak.  Anaerob folyamatokról akkor beszélünk, ha az izom a hiányzó energiát a saját energiaraktáraiból biztosítja, oxigén felhasználása nélkül. Ebben az esetben a magas terhelés miatt hirtelen nagy mennyiségű energiát kell előállítani, ami oxigén jelenléte nélkül történik, és rövid ideig, maximum pár percig tartható fenn. Általánosságban elmondható, hogy a diabétesz kezelésében az elnyújtott, közepes intenzitású, aerob mozgások a kívánatosak. A rendszeres tréning hatására megnő az izmok inzulinérzékenysége, csökken a vércukor- és koleszterinszint, a vérnyomás, jó hatással van a szívre és a keringésre is. 

Ideális vércukorszint mozgáshoz

A mozgás megkezdése akkor mondható biztonságosnak, ha a vércukorszint 5,6 mmol/l és 13,9 mmol/l között található. A vércukorszint változását nagyban befolyásolja a bevitt táplálék mennyisége és minősége, valamint a gyógyszeres kezelés. Általános szabályként elmondható, hogy fő étkezés után 1,5-2 órával nem szükséges szénhidrátot pótolni, ezen az idő intervallumon túl pedig az edzés előtt 30-60 perccel 15-30 g gyors felszívódású szénhidrát elfogyasztása ajánlott. Hozzávetőlegesen egy 60 perces közepes intenzitású mozgás során elegendő csak a folyadékpótlásról gondoskodni, ennél hosszabb foglalkozás során szintén szénhidrát pótlásra lehet szükség. Természetesen a legbiztonságosabb megoldás az edzés közbeni vércukor ellenőrzés, amivel pontosan lekövethető a szervezet energiaigénye. A mozgás vércukorcsökkentő hatása akár 24-48 óráig is fennáll, így a fizikai aktivitás utáni energiapótlásról sem szabad megfeledkezni az alacsony vércukorszint elkerülése érdekében. Cukorbetegség mozgás - Életmód Orvosi Központ


Alacsony vércukorszint (hipoglikémia)

3,9 mmol/l alatti glükózszint esetén beszélgetünk túl alacsony vércukorszintről. Leggyakoribb tünetek ilyenkor az erős éhségérzet, remegés, ingerlékenység, koncentrációzavar, bágyadtság, verejtékezés. Ha ezeket a tüneteket érzékeljük magunkat, a lehető leggyorsabb gondoskodni kell a szénhidrát pótlásról pl. szőlőcukor, műzliszelet, és a mozgás fel kell függeszteni. Ilyenkor a közérzet gyorsan javul, a tünetek enyhülnek, ennek ellenére a foglalkozást arra a napra fel kell függeszteni, nem szabad folytatni.


Túl magas vércukorszint (hiperglikémia)

Bár a mozgás főként vércukor csökkentő hatású, bizonyos esetekben képes annak emelésére is. A hirtelen nagy erőkifejtés pl. súlyemelés, vagy magas intenzitású edzés hatására a szervezet igyekszik mobilizálni a glükóz raktárait, hogy elegendő energiát tudjon biztosítani a mozgáshoz. Ilyenkor a vérben megnő a stresszhormonok mint az adrenalin és a kortizol koncentrációja, a vércukorszint pedig rövid időre megemelkedik. Ennek elkerülése érdekében érdemes fokozatosan emelni a terhelést, kerülni a hirtelen magas intenzitású gyakorlatokat, illetve a nehéz súlyokat. 

I-es és II-es típusú cukorbetegség kezelése mozgással

Bár a betegség okát nem szünteti meg, I-es típusú cukorbetegség esetén segít a normál testsúly fenntartásában, az egészséges izomtömeg felépítésében, és a diabéteszhez társuló számos másodlagos betegség megelőzésében pl. szív- és érrendszeri elváltozások stb. 
II-es típusú betegség esetén az előbb felsorolt jótékony hatásokon kívül jól a mozgás segíti a vércukorszint csökkentését, és az optimális szénhidrát anyagcsere elérését is. 

Aerob tréning

A megfelelő intenzitással végzett kardiótréning csökkenti a vércukorszintet, fejleszti az állóképességet, csökkenti a testzsírt, növeli az inzulinérzékenységet, erősíti a szívet. I-es és II-es típusú diabétesz szempontjából heti 150-300 perc közepes intenzitású, vagy heti 75-150 perc magas intenzitású kardió tréning ajánlott.  Ezek nagy izomcsoportokat igénybe vevő, ritmikusan ismétlő mozgások pl. kerékpározás, futás, úszás, gyors gyaloglás. A megfelelő hatás eléréséhez egy kardió edzést min. 30, de inkább 45-60 percig érdemes végezni. Az elnyújtott, közepes intenzitású aerob mozgás erősíti a szívet, melynek hatására csökken a vérnyomás és a nyugalmi pulzus, javul a szövetek vérellátása, ami a későbbi keringési problémák pl. diabéteszes láb megelőzésében is nagy szerepet játszik. A mozgás lassítja a szénhidrátok felszívódását, növeli a sejtek inzulinérzékenységét, aminek hatására idővel csökken a beadandó  gyógyszer és inzulinigény is. 


Izomerősítés

A rendszeres izomerősítő tréning hatására nő az izomtömeg és a csontsűrűség, javul a glikémiás kontroll, jó hatással van az erek rugalmasságára. Az izomsejtek számának és nagyságának növekedése hatékonyabb cukorfelhasználást eredményez, ami hosszútávon kimutatható vércukorszint csökkenést okoz. Az erősítő edzés során figyelembe kell venni, hogy a főként nagy intenzitású, anaerob folyamatok átmeneti vércukoremelkedést okozhatnak, ami a megfelelően kiválasztott és bevezetett terheléssel megelőzhető. Az optimális ellenállás alkalmazása az esetlegesen fennálló szövődmények pl. magas vérnyomás, retinopátia szempontjából is elengedhetetlen, hiszen a túl magas intenzitás, rosszul megválasztott súlyok ezek rosszabbodását is előidézhetik. Ezt figyelembe véve a cukorbeteg mozgásterápiájában a 12-15 ismétlésszámmal végzett gyakorlatok a kívánatosak, kifáradásig de nem teljes kimerülésig. A heti két alkalommal végzett, 5-7 teljes test átmozgatására alkalmas gyakorlatot tartalmazó, 2-3 szettben elvégezhető izomerősítő tréning kíváló kiegészítője lehet a kardió edzésnek, és hozzájárulhat az egészséges szénhidrát anyagcsere kialakításához.


Gesztációs diabétesz kezelése mozgással

Cukorbetegség és mozgás - Életmód Orvosi KözpontA rendszeres testmozgás a kismamák számára is számos előnnyel jár pl. túlzott súlygyarapodás megelőzése, javuló keringés, visszerek megelőzése stb. a gesztációs diabétesz kezelésében pedig elengedhetetlen. A mozgásra vonatkozó ajánlások megegyeznek az egészséges felnőttek számára előírtakkal, viszont kismamák esetében érdemes kerülni a túlzott, elhúzódó terhelést, inkább a rövidebb ideig tartó, könnyebb mozgást érdemes választani. Ilyen lehet a közepes intenzitású kardió tréning, heti 3-5 alkalommal 30-60 percig végezve, kellemes kifáradásig, de nem kimerülésig pl. gyors gyaloglás, úszás, kocogás. Számos biztonságos csoportos mozgásforma áll ilyenkor a kismamák rendelkezésére, mint a medencében végezhető úszás és aquafitness, a jóga és pilates, különböző terhestorna, valamint a személyre szabott, vezetett mozgásterápia is. A nagy terheléssel járó, sérülés veszélyes sportokat viszont érdemes kerülni:
•    labdajátékok
•    síelés
•    lovaglás
•    küzdősportok
•    súlyemelés, crossfit
•    görkorcsolyázás
•    búvárkodás
A gesztációs diabétesz mozgásterápiájánál figyelembe kell venni a kismama edzettségi állapotát, és fokozatosan építeni fel a terhelést. Terhességhez társuló magas vérnyomás esetén kerülni kell a légzésvisszatartást, és a hirtelen vérnyomás emelő gyakorlatok, valamint a hasprést, ami ilyenkor egyébként is kerülendő. Ha hüvelyi vérzés, szédülés, alhasi fájdalom, rosszullét, lábduzzanat, magzatvíz folyás jelentkezik a mozgás fel kell függeszteni! 16 hetes kor után kerülendő a hátonfekvő pozíció. Terhes nők mozgásterápiájánál nem ajánlott a szobahőmérsékletnél melegebb környezet, és a megfelelő hidratációra is figyelmet kell fordítani. Általános szabály, hogy az edzésnek jól esőnek kell lennie, és kellemetlen, fájdalmas tünetek esetén nem szabad elkezdeni a mozgást. 

Mozgásterápia gyógyszeres kezelés mellett

I-es típusú diabétesnél elengedhetetlen az inzulin pótlás, de a szerzett II-es típusnál is gyakran kerül sor különböző antidiabetikus gyógyszerek vagy inzulin alkalmazására. A mozgás és a vércukorcsökkentő szerek hatása összeadódhat, ezért a fizikai aktivitás tervezésekor figyelembe kell venni a gyógyszeres kezelést is. A mozgásterápia biztonságos megvalósulásához elsősorban a megfelelő szénhidrát pótlás és tervezés járulhat hozzá. Több hónapnyi rendszeres testmozgás hatására idővel elengedhetetlenné válik a gyógyszeradagok módosítása, de ez minden esetben szakorvosi konzultációhoz és javaslathoz kötött. Az esetleg gyógyszer és inzulin redukáció után sem szabad elhanyagolni a mozgást, hiszen a rendszeres vércukorcsökkentő hatás megszűnésével ismét megemelkedett glükózértékekkel számolhatunk.

Téma szakértői

Dr. Molnár Dóra

Dr. Molnár Dóra

Sportorvos, háziorvos

Tovább
Szarka Dorottya

Szarka Dorottya

Dietetikus

Tovább
Dr. Lengyel Anna

Dr. Lengyel Anna

Foglalkozás-egészségügyi szakorvos, életmód orvos

Tovább

 

Felhasznált források:

Holt, Richard & DeVries, J. & Hess-Fischl, Amy & Hirsch, Irl & Kirkman, M. & Klupa, Tomasz & Ludwig, Barbara & Nørgaard, Kirsten & Pettus, Jeremy & Renard, Eric & Skyler, Jay & Snoek, Frank & Weinstock, Ruth & Peters, Anne. (2021). The management of Type 1 Diabetes in Adults. A consensus report by the American Diabetes Association (ADA) and the European Association for the Study of Diabetes (EASD). Diabetologia. 64. 10.1007/s00125-021-05568-3.

Gaal, Zsolt & Gero, Laszlo & Hidvégi, Tibor & Jermendy, György & Kempler, Peter & Lengyel, Csaba & Várkonyi, Tamás & Winkler, Gabor & Wittmann, István. (2020). Egészségügyi szakmai irányelv : A diabetes mellitus kórismézéséről, a cukorbetegek antihyperglykaemiás kezeléséről és gondozásáról felnőttkorban. Diabetologia Hungarica. 28. 119-204. 10.24121/dh.2020.14.

Kirwan JP, Sacks J, Nieuwoudt S. The essential role of exercise in the management of type 2 diabetes. Cleve Clin J Med. 2017;84(7 Suppl 1):S15-S21. doi:10.3949/ccjm.84.s1.03

Pongrac Barlovic, Drazenka & Harjutsalo, Valma & Groop, Per-Henrik. (2022). Exercise and nutrition in type 1 diabetes: Insights from the FinnDiane cohort. Frontiers in Endocrinology. 13. 1064185. 10.3389/fendo.2022.1064185.

Shubrook, Jay H.; Chen, William; Lim, Alegria (2018). Evidence for the Prevention of Type 2 Diabetes Mellitus. The Journal of the American Osteopathic Association, 118(11), 730–. doi:10.7556/jaoa.2018.158